Meghibásodott vécé süllyesztette el a világháborús német tengeralattjárót

GettyImages-543823897
Olvasási idő kb. 4 perc

A háborúban a legváratlanabb helyzetekre is fel kell készülni, azt azonban valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy a második világháborús német flotta büszkeségének számító U–1206 szuper-tengeralattjáró a fedélzeti vécé meghibásodása miatt pusztul el. A bizarr és felettébb kínos incidens méltán érdemli ki a világháborús Darwin-díj legmagasabb fokozatát.

A felszínen közlekedő hajókkal szemben, ahol az illemhelyek tartalmát egyszerűen kiengedik a vízbe, a tengeralattjárók esetében a víznyomás miatt jóval bonyolultabb kérdésnek számít, mit kezdjenek a legénység által termelt salakanyaggal. A klasszikus megoldás szerint az ürüléket egy tartályba gyűjtik, majd amikor a jármű a felszínre emelkedik, kieresztik a tengerbe, ez azonban pluszhelyet és -súlyt foglal el, és nehézkesebbé, kevésbé mozgékonnyá teszi a tengeralattjárót, ezért a második világháború idején már egyéb megoldásokkal kísérleteztek a harcoló felek.

Vécé egy világháborús brit tengeralattjárón
Vécé egy világháborús brit tengeralattjárónMedium.com

A Harmadik Birodalom egyik legfejlettebb tengeralattjárója, az 1944-ben szolgálatba állított, VIIC-osztályba tartozó U–1206 igazi tengeri haramiának számított: 67 méteres hosszával és 800 tonnás tömegével, dupla légvédelmi ágyúval és öt torpedócsővel jogosan keltett félelmet az ellenséges flották körében. A csúcstechnológiának számító U–1206 tervezői az említett toalettproblémát is igyekeztek áthidalni: a tengeralattjáró a hajókhoz hasonlóan közvetlenül a vízbe engedte az ürüléket, amely egy bonyolult, nyomáskiegyenlítő zsilipekből álló rendszeren haladt keresztül, nehogy a 60 méteres mélységben tapasztalt nyomás visszalökje azt a fedélzetre.

A berendezés kezelése annyira bonyolultnak számított, hogy külön „vécéüzemeltetési” szakember tartózkodott a fedélzeten, az ő feladata volt gondoskodni róla, hogy minden a lehető legzökkenőmentesebben menjen.

A kapitány nem tudta kezelni a vécét

Az U–1206 első éles bevetésére 1945 tavaszán került sor, amikor a tengeralattjáró az Északi-tengerben, Skócia partjaihoz közel, 60-70 méteres mélységben járőrözött; a frissen kinevezett, 27 éves kapitány, Karl-Adolf Schlitt úgy érezte, minden a lehető legnagyobb rendben halad, mígnem a küldetés nyolcadik napján, április 14-én váratlan incidens pecsételte meg a sorsukat. Schlitt egy unalmas pillanatban elzarándokolt a mellékhelyiségbe, majd dolga végeztével naivan úgy döntött, saját maga próbálkozik meg a szupervécé lehúzásával, ami látszólag nem tűnt bonyolult feladatnak.

Karl-Adolf Schlitt, a szerencsétlenül járt kapitány
Karl-Adolf Schlitt, a szerencsétlenül járt kapitányww2site.eu

A naiv tengeralattjáró-parancsnok azonban alaposan elszámította magát: néhány kallantyú eltekerését követően a berendezés csak nem akart működni, ezért gyorsan hívatta a fedélzeti mellékhelyiség-mérnököt, aki rosszul mérte fel a helyzetet, és még jobban elrontotta az érzékeny rendszert. Hamarosan többtonnányi tengervíz öntötte el a kabint a vécébe leengedett ürülékkel és szennyvízzel együtt; a legénység balszerencséjére a vécé éppen a tengeralattjáró elektromos központja felett helyezkedett el, a hatalmas teljesítményű akkumulátorokkal érintkező tengervíz hatására pedig mérgező klórgáz szabadult el a fedélzeten.

Hullámsírba jutott a high-tech tengeralattjáró

Schlitt úgy döntött, az egyetlen megoldás felemelkedni a felszínre, ahol megszabadulhatnak a mérgező gáztól, azonban, mivel mindössze 15 kilométerre voltak a parttól, a járőröző brit repülők észrevették és bombázni kezdték a kibukkanó ellenséges járművet. A legénység 60 tagjából tízen életüket vesztették a bombázásban, a kapitány végül úgy döntött, veszni hagyja a német flotta büszkeségét, és az U–1206 elhagyására adott parancsot. A legénység mentőcsónakokban szállt vízre, az akció során négyen a tengerbe fulladtak, a megmaradt 46 német tengerészt egy közeledő brit hajó menekítette ki, és helyezte azonnal hadifogságba.

A háború ekkor már a végét járta, bő két héttel a szerencsétlen vécéincidenst követően Hitler öngyilkos lett, majd május elején a Harmadik Birodalom feltétel nélkül kapitulált, így a Darwin-díjas szuper-tengeralattjáró parancsnokát és legénységét senki sem vonta felelősségre a történtekért. Az U–1206 roncsait harminc évvel később találták meg a tengerben olajvezetékek lefektetését végző munkások. Schlitt kapitány nem csak tengeralattjárója bizarr katasztrófáját élte túl, néhány héttel elfogását követően szerencsésen haza is térhetett; 90 éves korában hunyt el, 2009-ben.

Az anya, ha művész – kulturális est

Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni, majd az anyának a lánya énekesnővé való válását végéigkísérni? Milyen utat járnak most be, és mennyire hasonlítanak egymásra nőként, alkotóként?  Intim hangulat, személyes történetek, lélekig ható gondolatok, inspiráló párbeszédek!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek
OSZAR »