A nőket évezredeken keresztül arra tanították, hogy az anyaság önfeladással jár, nemcsak fizikai, de mentális és érzelmi szempontból is. A karrierről meg már ne is beszéljünk. A nők életcélja az anyaság, aki pedig másképp gondolja, azt pillanatok alatt címkézi önzőnek a társadalom. Ismerős helyzet, ugye? Szerencsére azonban az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly kerül az anyák mentális jólléte mellett arra is, hogy az anyaság nem kell, hogy kéz a kézben járjon korábbi önmagunk feladásával.
Definiáljuk újra az anyaságot
Az anyaság újradefiniálása azzal kezdődik, hogy megvizsgáljuk, hogy miként látjuk a saját anyánkat. Milyen érzések öntenek el, amikor az édesanyánkra vagy az előttünk lévő anyafigurákra gondolunk? Büszkék vagyunk rájuk? Vagy dühít a mártírságuk? Esetleg ellentmondásos érzések kavarognak bennünk?
Ma már megvan a lehetőségünk, hogy nőként úgy gondoljunk magunkra, ahogy sok idősebb korosztály nem tehette meg: ne kizárólag anyaként.
Egyre többen ismerik fel, hogy a társadalom anyasággal kapcsolatos elvárásai olyan szinten irreálisak, hogy muszáj változtatni rajtuk, Amber Thornton pszichológus szerint pedig elkerülhetetlen, hogy az egyéni elvárásainkat is felülírjuk.
#1 Ki tanított meg arra, amit az anyaságról gondolsz?
Gondold végig, hogy kinek vagy minek a hatására tanultál meg anyának lenni. Ha nem tudod, miből alakult ki az anyaságról alkotott képed, nehéz lesz változtatni. Szánj rá egy kis időt és gondold végig: hol tanultál meg anyának lenni?
Sokan sokféle helyzetekből tanulunk. Észrevétlenül szívjuk magunkba mindazt, amit a gondozóinktól látunk, ahogy minket neveltek és ahogy ránk vigyáztak. De ugyanígy hatással lehet ránk a körülöttünk élő nők és anyák viselkedése, a társadalmi elvárások és az ezeknek való megfelelési hajlandóságunk. Végül magunkba szívjuk a tévéműsorokban vagy reklámokban látottakat, podcastekben hallottakat is. Beszéljen körülöttünk bárki az anyaságról, az kisebb-nagyobb hatással van arra, amilyen anyává végül válunk.
#2 Egyetértesz a tanultakkal?
Amikor belegondolsz, hogy kitől és mi mindent tanultál az anyaságról, vedd fel egy kicsit a kritikus szemüveged. Természetesnek, helyesnek érzed a megfigyelt narratívákat? Minden elvárással egyetértesz, vagy van valami, amivel megkönnyíthetnéd akár a saját dolgodat is? A szembenézés és a változás a legtöbb helyzetben nehéz, de hidd el, megéri átrágni magad ezeken.
#3 Mi mindenen tudsz változtatni?
Most, hogy átgondoltad, mik azok az aspektusai az anyaságnak, amiket magadénak érzel, és melyek azok az elvárások, amiket kevésbé, vedd végig, hogy mi mindenen változtatnál.
Például, a társadalom hajlamos azt a képet festeni, hogy a nők dolga a háztartás vezetése, a főzés, a takarítás és a mosás, miközben fizikailag, mentálisan és érzelmileg is a gyerekek mellett kell állniuk. Sokan vannak, akiknek ez nyomasztó, hiszen hatalmas elvárás ez ahhoz, hogy egyetlen ember teljesítse. Segíthet újradefiniálni az anyasággal járó feladatokat, ha felismerjük, hogy mik azok a terhek, amiket feleslegesen veszünk magunkra, és amik valójában nem az anyai mivoltunkról árulkodnak.
#4 Bűntudat
Természetes, ha bűntudatot érzel, amikor felülírod a korábban az anyasághoz társított elvárásaidat. Előfordulhat, hogy úgy érzed, ez a korábbi generációkkal szembeni tiszteletlenséged jele, vagy gyengébben teljesítesz, mint a környezetedben lévő anyák. De tudnod kell, hogy nem az önfeláldozástól és a saját magad elhanyagolásától leszel jó anya. Attól viszont igen, ha a felesleges terheket leteszed, ha eleget pihensz és több időt fordítasz magadra.
#5 Támogatás
Sokkal könnyebb úgy a változás, ha van, aki támogat. Az anyaság gyakran már önmagában együtt jár az elszigeteltség érzésével, ha pedig szembemegyünk a konvenciókkal, még inkább egyedül érezhetjük magunkat. Szerencsére egyre több támogató partner, család és csoport van, akik nem erőltetik rá a nőkre a hagyományos szerepeket, így
egyre kevesebb nő kényszerül feladni önmagát, amikor anyává válik.
Az anya, ha művész – kulturális est
Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni, majd az anyának a lánya énekesnővé való válását végéigkísérni? Milyen utat járnak most be, és mennyire hasonlítanak egymásra nőként, alkotóként? Intim hangulat, személyes történetek, lélekig ható gondolatok, inspiráló párbeszédek!
hirdetés
