1516-ban egy Pécsváradi Gábor nevű ferences szerzetes levelet írt Bánffy János királyi főpohárnok-mesternek. A szerzetes Jeruzsálemből tudósított a török hadseregben szolgáló magyar katonákról, akik később Núbiában tűntek fel.
Ez az afrikai magyar „törzs” története
I. Szelim szultán seregével 1517-ben egy sor magyar katona ment az afrikai sivatagba. Egy katonai összetűzés folytán közülük kivált egy maroknyi katona és Vádi Halfában keresett magának menedéket. A vezetőjükként fogadott katonát a magyar csapat élén Ábrahámnak hívták. Ez az oka annak, hogy bár azóta jó pár nemzedék nőtt ott fel a magyar katonák és a núbiai nők keveredéséből, Ábrahám, a magyar és a leszármazottjaik is a mai napig az El Magyari nevet viselik.
A magukat magyarnak valló magyarábok önmagukról szóló eredettörténetüket alátámasztják még többek között gróf Almásy László felfedező, pilóta, autóversenyző, üzletember és Afrika-kutató feljegyzései is. Az 1895 és 1951 között élt utazó gróf arról számolt be, hogy a magyarábok külső jegyeikben is jelentős eltéréseket mutatnak a körülöttük élő törzsek tagjaitól: bőrük színe szomszédaikénál világosabb, hajuk csak mély barna, és nem fekete, szemük pedig jóval kisebb, mint az arrafelé egyébként szokványos.
Ha vonz Afrika világa, érdemes lenne tudnod néhány különlegességet a Dél-Afrikai Köztársaságról is.
Az anya, ha művész – kulturális est
Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni, majd az anyának a lánya énekesnővé való válását végéigkísérni? Milyen utat járnak most be, és mennyire hasonlítanak egymásra nőként, alkotóként? Intim hangulat, személyes történetek, lélekig ható gondolatok, inspiráló párbeszédek!
hirdetés
