A világhálón híressé vált felvétel az illinois-i születésű George Raymond Lawrence fotográfus által konstruált, Mammoth (vagyis Mamut) névre keresztelt fényképezőt ábrázolja, amely gigantikus méreteivel és 640 kilogrammos súlyával a valaha létezett legnagyobb fotókamerának számít. De miért volt szüksége a vakutechnikát és a légi fényképezést is forradalmasító feltalálónak egy ekkora monstrumra?
A franciák nem hittek a szemüknek
1900-ban a Chicago & Alton vasúttársaság felkérte Lawrence-et, hogy örökítse meg fotón büszkeségüket, az Alton Limited névre hallgató luxusgőzöst: a felvételt egyrészt reklámcélokra, a közönség elkápráztatására szerették volna használni, másrészt az áprilisban kezdődő párizsi világkiállításra akarták elküldeni, magát a vonatot ugyanis túlságosan körülményes lett volna az óceánon keresztül Európába szállítani. Lawrence kapva kapott a lehetőségen, azonban nem várt kihívás előtt találta magát: a nyolc kocsiból plusz egy mozdonyból álló luxusvonat annyira hosszú volt, hogy nem fért rá egyetlen képre, a cég viszont ragaszkodott hozzá, hogy egyszerre, illesztés vagy egyéb manipuláció nélkül és jó minőségben látszódjék a teljes szerelvény.
A fényképész a vasúttársaság pénzén, 5000 dolláros költségen (mai áron kb. 170 ezer dollár, vagyis 57 millió forint) tervezte és építette meg a Mamutot; a monstrum szerkezet méreteinek köszönhetően képes volt egy hatalmas, kb. 3 × 2 méteres fényérzékeny lemezre egy 243 centiméter széles képet exponálni, melyen teljes hosszában, jó minőségben látszódott az impozáns Alton Limited. A gépet vonaton szállították a felvétel helyszínére, a Chicagótól 10 kilométerre található Brighton Parkba, a vagonba tételhez, majd a kiemeléshez és az állványra helyezéshez 15 jól megtermett férfi munkájára volt szükség, az üzemeltetés pedig egy Lawrence vezette csapat közös feladata volt. A híres fényképen – amely a kísérletet megörökítendő az utókor számára készült – a feltaláló a Mamut végén áll kalapban és mellényben, és éppen az expozícióra készül, miközben minden szem a vonatra szegeződik.
A kísérlet sikeres volt, a vonatról készített felvétel pedig megérkezett Párizsba, ahol a szervezők annyira ledöbbentek az óriási és sosem látott részletgazdagságú fotón, hogy csalást gyanítottak, és megbízták a New York-i francia konzult, utazzon Chicagóba, és járjon utána az ügynek. Miután Lawrence megmutatta a diplomatának gigantikus gépe működését, és bebizonyította, hogy a kép valódi, a döntnökök a világkiállítás legkiválóbb fotográfiai munkának járó nagydíjával jutalmazták azt.
A zseniális fényképész-feltaláló később sem maradt rest, az 1906-os San Franciscó-i földrengés utóhatását ábrázoló várospanoráma-felvétele, melyet ballonok és 17 egymáshoz kötözött sárkányrepülő segítségével készített 600 méter magasból, a légi fotográfia legnagyobb úttörőjévé emelte őt.
Az anya, ha művész – kulturális est
Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni, majd az anyának a lánya énekesnővé való válását végéigkísérni? Milyen utat járnak most be, és mennyire hasonlítanak egymásra nőként, alkotóként? Intim hangulat, személyes történetek, lélekig ható gondolatok, inspiráló párbeszédek!
hirdetés
